Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….2. rész
Kovász vagy élesztő?
A válasz szerintem nagyon egyszerű. Mindkettő. Vannak
tészták, amit élesztővel jobb készíteni, és természetesen a kovásznak is megvan
a maga helye. De azért ajánlom elolvasásra az első részben idézett könyvecskét
(és társait, a mek.oszk.hu portálon letölthetők), a kovászolásról, és a
hagyományos magyar kenyérkészítésről. Még abban az időben írták, amikor nem
akarták bebizonyítani, hogy egy palacsinta, pizza is kovásszal készült (mondjuk,
ők nem is akarták a felgyülemlett, óriási mennyiségű kidobandó kovászt,
szárított formában értékesíteni, de erről majd később). Tessék megkérdezni a
nagyikat, dédiket vagy éppen a szomszédot, régen (mondjuk a háború alatt és
után) hogy nevelgettek kovászt? Sehogy. Sem idő, sem hely nem volt hozzá, mégis
sütöttek. Ugyan nem lyukakkal teli valamit, hanem kenyeret, amit meg lehetett
kenni (semmi bajom a mediterrán típusú kenyerekkel, magam is szeretem, de annak
is megvan a maga története, miért készült, de ez megint gazdasági történet,
erről is később szó esik). Igaz kemény volt, szíjas, de kenyér.
Fotó: maxgastro.hu
Használtak kovászt, de élesztőt is, mindennek megvolt a
helye és ideje. Mesélnek a morzsókáról, a teknő falán meghagyott, megszárított
tészta maradékról, vagy éppen a csipkedett kovászról. Érdemes meghallgatni, és
még tudnám ajánlani, hogy esetleg egy néprajzossal elbeszélgetni. Sok ilyen
történetet hallgattam meg, és az első dolog, ami megfogott, az a tisztelet,
ahogy beszéltek róla, és kezelték. Láttam vászontasakokat, amiben a leszárított
tésztát, kovászt tárolták, és elmesélték, hogy készültek a heti egy alkalommal
a sütésre.
teljes bejegyzés elolvasható itt Maxkonyhaja.hu/kenyér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése