Napraforgómagos-rozsos kovászolt kenyér

Magas rozsliszt tartalommal, sok maggal készült kenyér, ami mégis puha, és nem keserű, mint a megszokott, barna rozskenyerek. Aki szeretné a fehér kenyereket kiiktatni a táplálkozásából, annak ajánlom, próbáljon meg sütni egy ilyen kenyeret, így meg teszi az első lépéseket, de mégsem nagy a váltás. A kovász, egy általam sokat használt gyors-kovász  Itt nincs napokon át tartó etetés, érlelés. Megmondom őszintén, nekem az a technológia egyelőre nem megy. Nincsenek fix időpontok a kenyér-péksüteménysütésre, mi akkor sütünk, ha elfogyott az előző adag. Így mindig friss a kenyér, és nincs felesleges maradék, mert azt tudom, ha van frissen sült, akkor a régebbi nehezen kopik el, na csak nem pirítósnak vagy meleg szendvicsnek.

A gyors kovász előnye, hogy tudjuk, 8-10-12 órán belül elhasználjuk, a tészta állagát javítja, és (sokkal) kevesebb élesztő kell a tésztába. Emelhetjük az alacsony sikértartalmú lisztek mennyiségét, mégis puha, foszlós bélzetet kapunk.

Kovász:

20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

20 dkg (2 dl) langyos víz (kéz meleg)

½ dkg friss élesztő, vagy ¼ mokkáskanálnyi szárított élesztő

A langyos vízben oldjuk fel az élesztőt, és amíg egy kicsit feléled, addig szitáljuk át a lisztet. A teljes kiőrlésű liszteknél ez egy kicsit nehézkes, de érdemes megcsinálni, mert hajlamos összetapadni, főleg ebben a párás, nyirkos időben. A rostok és héjdarabok, amik fent maradnak a szitán, azt tegyük az élesztős vízbe, majd adjuk hozzá a lisztet. Keverjük össze, de nem kell teljesen kidolgozni, elég, mint ha nokedlit kevernénk. Háztartási fóliával fedjük le, és tegyük langyos, huzatmentes helyre pihenni, legalább 8-10 órára, de 12 óra az igazi.

Kenyér:

1 adag rozsos kovász

15 dkg rétesliszt

20-25 dkg sima liszt (a nedvesség tartalomtól függ, mennyit vesz fel a tészta. Ilyenkor a párás időben kell a 25 dkg liszt, nyáron viszont elég a 20 dkg is)

15 dkg (1,5 dl) langyos víz

1 dkg friss élesztő, vagy 1 mokkáskanálnyi szárított élesztő

2 csapott teáskanálnyi só

3-4 evőkanálnyi, durvára vágott napraforgómag

1 evőkanálnyi tökmagolaj (elhagyható)

1 evőkanálnyi magkeverék a tetejére

A kovászhoz adjuk hozzá az élesztőt, és a langyos vizet, keverjük össze, és hagyjuk 3-4 percet, hogy az élesztő elkezdjen dolgozni. Közben szitáljuk át a liszteket és adjuk hozzá a sót. Keverjük bele a kovászba a lisztet (két evőkanálnyit tegyünk félre, azt csak akkor adjuk hozzá, ha nagyon lágy, ragadós a tészta) és az olajat (ha teszünk bele), és dagasszunk lágy, rugalmas tésztát belőle, a végén adjuk hozzá a magot. Fedjük le, és langyos helyen kelesszük 50-55 percet (vagy míg a duplájára kel).

Vegyük ki a tésztát, tegyük egy nyújtólapra, és a kezünkkel lapítsuk el a tésztát. Két oldalát hajtsuk be, majd az elejétől fogva kezdjük feltekerni, úgy hogy közben az oldalát is aláfordítjuk. Az így megformázott vekni alá szórjuk le a díszítésnek szánt magot, majd hempergessük meg benne. Béleljünk ki egy méretes (legalább 5 l-s) jénai edény alját (az alacsonyabbat) sütőpapírral, és helyezzük rá a veknit. Tegyük rá a tetejét, és langyos helyen kelesszük a duplájára (legalább 45-50 perc). Közben melegítsük elő a sütőt 250 C°-ra, (gázsütő 7. fokozat). A megkelt kenyerünknek vágjuk be a tetejét egy éles késsel, spricceljük meg hideg vízzel és tegyük a meleg sütőbe, és süssük a beállított hőfokon 35-40 percet. Ha letelt az idő, vegyük ki az edényt a sütőből (óvatosan mert forró), és vegyük le a fedelét. Spricceljük le hideg vízzel, a sütőt vegyük vissza 200 C°-ra, és tegyük vissza a fedő nélküli edényt még 10-15 percre, és süssük szép ropogósra. Mikor kivesszük, ismét spricceljük meg hideg vízzel, és rácsra téve hagyjuk kihűlni.

Jó sütögetést! és hamarosan újra sütünkJ

Max (Tanulj meg velem sütni!)

Churro (Churros) a Spanyol fánk

Churros (Churro)

„A churro (kiejtése [ˈʧurːo]) spanyol édesség: sült tészta rudacskák cukorba mártogatva.

Argentínában dulce de lechével, csokoládéval, vagy vaníliával töltik meg. Madridban forrócsokoládéba mártogatva fogyasztják. Mexikóban desszertnek tekintik, zsírosabban készítik, és fahéjjal szórják be. Az Egyesült Államokban általában cirkuszokban, vidámparkokban, és fesztiválokon árulják, többnyire mexikói stílusban elkészítve. Andalúzia egyes részeiben, kör alakban is előfordul, amit ha elvitelre kérnek, fel tudnak szúrni egy pálcikára. Franciaországban chichi vagy chuchu néven találkozhatunk vele.”

„A churró-t leggyakrabban reggeliként vagy uzsonnaként szokták enni. Fogyasztása a téli hónapokban nagyobb, ezzel ellentétben, nyáron nem olyan népszerű. Sokszor forró italokkal (mint a forró csokoládé, tejeskávé) szoktál felszolgálni, de néhol ánizsba is szokták mártogatni. A churrót árusító üzletekben melegen és magában szokták tálalni vagy különböző minőségű porcukorral szórják meg.”

Forrás: Wikipédia

Az általunk készített verzió egy kicsit másabb, mert az eredeti tésztában nincs tojás, mi teszünk bele. Már többször terveztem, hogy elkészítem az eredeti verziót, de mindig csak akkor jut eszembe, mikor elkészül a miénk. Nem baj, meg lesz az még. J

A teljes receptért és a leírásért látogass el a ide, a Max konyhája oldalára.

Jó sütögetést! és hamarosan újra sütünkJ

Max (Tanulj meg velem sütni!)

Süti nyalóka (PopCake, LollipopCake)

Süti nyalóka

Hozzám is elért az új őrület. Igaz még az ünnepek előtt, de igazából most is aktuális. Kezdődnek az iskolai jelmezbálok, karneválok, és ide tökéletes süti desszert a süti nyalóka.

Az elvégzett, gyors nyomozás a származási helynek Amerikát jelölte meg, pontosabban a Cupcake sütő ipart. A díszítéskor leeső tésztamaradék ledarálva és valamilyen lekvárral vagy kötőanyaggal megkötve (ég veled puncs szelet, a magyar cukrászat maradékfelhasználós sütije). A legdurvábbnak a mogyoróvajjal összedolgozott, kakaós Oero kekszmorzsából gyúrt PopCake tűnt a számomra.

Én egy kicsit kevésbé ütős, ám de annál finomabb összeállítást készítettem. Felhasználhatjuk a megmaradt mézes puszedlikat, mézeseket, kekszeket vagy piskótákat. Több verzió készült, nekünk a piskóta alappal készített jött be a legjobban. Érdemes a piskótát előtte egy kicsit megszárítani. A morzsához vörösborban sült meggyet kevertem, de ezt bármilyen lekvárral helyettesíthetjük. 

Hozzávalók, 30-35 golyóhoz:

20-25 dkg piskóta lap

1 üveg vörösborban sült meggy (250 ml)

bambuszpálcika

20-25 dkg csokoládé a bevonáshoz

színes cukordara vagy őrölt mandula, mogyoró, pisztácia a díszítéshez.

A piskótát egy késes aprítóban daráljuk morzsásra. Ha hígabb állagú kötőanyagot használunk, mint én is, akkor érdemes a következőképpen darálni. Vegyük a tésztát három részre, és a lekvárt is. Tegyük az első adag tésztát a gépbe, járassuk pár pillanatot, és amikor kezd morzsás lenni, akkor adjuk hozzá a lekvár harmadát. Dolgozzuk össze, majd tegyük egy keverőtálba. Ugyanígy készüljön el a másik két adag tészta is.

Keverjük jól össze a darálékot, és pihentessük 30-40 percet. Egy kanállal szaggassunk egyforma galuskákat, majd azt nedvesített kézzel formázzuk gombóc alakúra. Tegyük ismét félre egy kicsit pihenni. Készítsük elő a pálcikákat, én a nyársat elvágtam két darabra, így lett két, ~ 10 cm-s nyél.

Olvasszuk fel a csokoládét, és temperáljuk. A golyókat szúrjuk fel a nyélre, és óvatosan mártsuk bele az olvadt csokoládéba. Csepegtessük le, és szúrjuk bele egy tartóba (pl. nikecell lap), és hagyjuk teljesen megdermedni. Ha dekorálni akarjuk, akkor a csepegtetés után, egy edény felett szórjuk meg a dekorálóval.

Ha megdermedt a csokoládé teljesen, csomagoljuk bele kis fóliákba, és fedeles dobozba tároljuk.

Jó sütögetést! és hamarosan újra sütünkJ (bár most nem sütöttünk)

Max (Tanulj meg velem sütni!)