Ünnepi kenyér,
augusztus 20-ra. Egyszerűen, a közvetlen vidékünk alapanyagainak a
felhasználásával. Liszt a legismertebb zalai malomból, a bor egy baráttól, a
dió pedig Anyukámtól.
Nemrég
olvastam egy Fertőrákosi pékségről. Ebben a pékségben csak három adalékanyagot használnak:
tudást, munkát és szeretetet. Így volt ez régen is. Liszt, kovász,
élesztő, só és víz. Ennyi, nem kell több, ebből elkészülhet az egyik
alapélelmiszerünk.
Talán eljön
az idő, mikor az igazi kenyér becsülete visszatér. Egyre népszerűbb az otthoni
kenyérsütés. Sok jó receptet találunk, vannak egyszerűbbek, és vannak, amik egy
kis tapasztalatot kívánnak. Azt gondolom, érdemes elkezdeni, egyszerűbb
receptekkel, ráérezni arra, mennyivel másabb az így készült kenyér.
Már többször közzé tettem a kedvenc gondolatomat a kenyérsütésről, de
azt gondolom, most is megállja a helyét. Bár itt most nem gyúrtam, dagasztottam,
csak hajtogattam, de minden kenyér készítésekor eszembe jutnak ezek a gondolatok:
„Próbáltam gyúrni, dagasztani, ez
eleinte nehéznek tűnt, aztán ahogy az ember átvette a ritmust, már lélekből
dolgozott. Figyeltem, hogyan nyúlnak a tésztához az idősebbek, és lassanként
élményt jelentett nekem is, nem mechanikus tevékenységet. Mondták, hogy a
gondolatainkkal magunkat tesszük a kenyérbe. Csodálatos, hogy szellemisége is
van az egésznek. Úgy fogják fel, hogy a természettől kapjuk, Istentől való a
búza, az eső... Bizonyos dolgokért nem kell aggódni, a természet megadja. Ezen
azoknak is érdemes elgondolkodni, akik nem vallásosak. Kaptunk valamit, amit
őriznünk, szeretnünk kell, és továbbadnunk.”
Karáth Anita költő (az Egerszegi, Zrínyi-gimnázium pedagógusa)
35 dkg sima
liszt
20 dkg
kenyérliszt
2 dl langyos
víz
1,5 dl
vörösbor (langyos)
10 dkg dió
10 g
szárított élesztő (vagy 3,5 dkg friss)
1
teáskanálnyi só
1 csipet
cukor
1. A bort
keverjük össze a langyos vízzel, a cukorral, hintsük a tetejére az élesztőt. A
liszteket szitáljuk át és keverjük bele a sót.
2. Keverjük
össze az élesztős folyadékot, adjuk hozzá a liszt egy részét és a diót.
3.
Dolgozzuk össze, és keverjük bele a maradék lisztet. Keverjük össze, fedjük le,
és szobahőmérsékleten pihentessük 10-12 órát.
4. Tegyünk
a sütőbe egy fedeles sütőedényt (kacsasütő), és melegítsük fel a sütővel együtt
200 fokra.
5. Bőven
lisztezett nyújtólapra borítjuk a tésztát, a tetejét is meglisztezzük, és
összehajtogatjuk, mint a pogácsa tésztát, majd vekni alakúra formázzuk. Lisztezett
sütőpapírra tesszük.
6. Ha
felmelegedett a sütő, a kenyeret a papír segítségével belerakjuk, lefedjük, és
25 percig sütjük. Vegyük vissza a hőfokot 180 fokra, süssük további 10 percet.
Vegyük le az edény tetejét, és a nélkül süssük további 10 percet. Rácsra téve,
hagyjuk kihűlni.
Jó
sütögetést!
Max (Tanulj
meg velem sütni!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése