Tavaszi csokis keksz (tojásmentes)

Tavaszi csokis keksz (tojásmentes)

Tojásmentes recept, növényi tejjel és növényi zsiradékkel készítve, vegán csokoládéval kiegészítve igazi vegán kekszet kapunk. Ropogós keksz, kávé, tea mellé vagy a táskába, életmentés céljából.

Elkészítési idő: 30-35 perc + a pihentetés

15 dkg puha vaj/margarin

19 dkg sima liszt

7,5 dkg barna cukor

7,5 dkg cukor

7,5 dkg étcsokoládé, apróra vágva

75 ml tej

2-3 mokkáskanálnyi vanília kivonat vagy vaníliás cukor

1 mokkáskanálnyi só

1. Keverjük össze a lisztet, a sót. Habosítsuk ki a vajat a cukorral és a vanília kivonattal 3-4 perc alatt. Adjuk hozzá a lisztet, majd ha teljesen összekevertük, a csoki darabokat is.

2. Osszuk a tésztát két részre, egy sütőpapírral formázzunk belőle hengert, ~15-20 centi hosszúságút. Tegyük a hűtőbe legalább 5 órára, vagy egy egész éjszakára. Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. A tésztát csomagoljuk ki, és egy éles, recés élű késsel vágjuk fel fél centis szeletekre. Helyezzük sütőpapírral bélelt sütőlemezre, hagyjunk közte helyet, és 10-12 perc alatt süssük meg. Hagyjuk a papíron kihűlni, utána szedjük le.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Kefires, szárított kovászos királybúza kenyér

Kefires, szárított kovászos királybúza kenyér

Többlépcsős kovászolási technikával elkészített kenyér, ami most nagy részben királybúza liszttel készült, ami természetesen tetszés szerint változtatható. Fontos tudni, hogy a receptet minden esetben csak egy alapnak kell tekinteni, és a legritkább esetben sikerül ugyanúgy. Tessék nyugodtan kísérletezni, próbálkozni (mi is így teszünk). Szeretném bemutatni, hogy azok akik esetleg kudarcot vallottak a kovász életben tartásával és felhasználásával, azoknak is számos módszer áll a rendelkezésükre, hogy ne kelljen „ipari” kenyeret, tésztát fogyasztani. Nagyon jó minőségű élesztővel, azt okosan felhasználva is már nagyon szép és finom dolgokat lehet készíteni. Ez a recept már egy kicsit bonyolultabb módszer, de érdemes kipróbálni.
Tudom, nem a legszebb kenyerem, de azt gondolom, pont az lényege a tanulásnak hogy lássuk a hibákat is. Igen, vannak hibái, de felvállalom, mert meg akarom mutatni, hogy lehet csinálni. 

Kefires kovász:

225 g (fél doboz) kaukázusi kefir

100 g teljes kiőrlésű királybúza liszt (KBL-220)

egy csipet (barna) cukor

Keverjük össze, és lazán lefedve, letakarva hagyjuk a pulton a konyhában 24-48 órára.

Előtészta:

Az érett kefires kovászunk

7 g szárított rozskovász (pl. DM saját márkás BIO)

320 g szoba hőmérsékletű víz

150 g királybúza liszt (KBL-120)

A kefires kovászt keverjük össze a vízzel és a kovászporral, majd adjuk hozzá a lisztet. Addig keverjük, míg a tészta sima lesz. Fedjük le, és huzatmentes helyre (pl. sütő) tegyük pihenni 2-3 órára.

150 g királybúza liszt (KBL-120)

200 g búzaliszt (BL-55)

20 g tengeri só

Keverjük össze a liszteket a sóval. Dolgozzuk össze a kovásszal, és dagasszunk egy puha, rugalmas tésztát (kb. 18-20 perc). Ezt kézzel érdemes csinálni, így érezzük a tészta változásait. Letakarva kelesszük, huzatmentes helyen, legalább 2-3 órát.

Gyúrjuk át a tésztát, és hagyjuk pihenni 20-30 percet, csak utána formázzuk meg. A megformázott tésztát tegyük egy sütőpapírral bélelt sütőedénybe, vágjuk be, és tegyük a hűtőbe 12-14 órára, lazán letakarva egy ruhával.

Sütés előtt 60-80 perccel előbb vegyük ki a hűtőből. Melegítsük közben elő a sütőt 240 fokra (alsó-felső, mintha kemencében sütnénk). Tegyük a forró sütőbe, és süssük 20 percet. Vegyük lejjebb a hőfokot 220 fokra, és süssük még 20 percet. Óvatosan vegyük ki a formából, tegyük a rácsra, és süssük még 5-10 percet.

Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….2. rész

Mindennapi kenyereink, tegyünk rendet a….2. rész

Kovász vagy élesztő? 

A válasz szerintem nagyon egyszerű. Mindkettő. Vannak tészták, amit élesztővel jobb készíteni, és természetesen a kovásznak is megvan a maga helye. De azért ajánlom elolvasásra az első részben idézett könyvecskét (és társait, a mek.oszk.hu portálon letölthetők), a kovászolásról, és a hagyományos magyar kenyérkészítésről. Még abban az időben írták, amikor nem akarták bebizonyítani, hogy egy palacsinta, pizza is kovásszal készült (mondjuk, ők nem is akarták a felgyülemlett, óriási mennyiségű kidobandó kovászt, szárított formában értékesíteni, de erről majd később). Tessék megkérdezni a nagyikat, dédiket vagy éppen a szomszédot, régen (mondjuk a háború alatt és után) hogy nevelgettek kovászt? Sehogy. Sem idő, sem hely nem volt hozzá, mégis sütöttek. Ugyan nem lyukakkal teli valamit, hanem kenyeret, amit meg lehetett kenni (semmi bajom a mediterrán típusú kenyerekkel, magam is szeretem, de annak is megvan a maga története, miért készült, de ez megint gazdasági történet, erről is később szó esik). Igaz kemény volt, szíjas, de kenyér. 

Fotó: maxgastro.hu

Használtak kovászt, de élesztőt is, mindennek megvolt a helye és ideje. Mesélnek a morzsókáról, a teknő falán meghagyott, megszárított tészta maradékról, vagy éppen a csipkedett kovászról. Érdemes meghallgatni, és még tudnám ajánlani, hogy esetleg egy néprajzossal elbeszélgetni. Sok ilyen történetet hallgattam meg, és az első dolog, ami megfogott, az a tisztelet, ahogy beszéltek róla, és kezelték. Láttam vászontasakokat, amiben a leszárított tésztát, kovászt tárolták, és elmesélték, hogy készültek a heti egy alkalommal a sütésre.

teljes bejegyzés elolvasható itt Maxkonyhaja.hu/kenyér